A XVIII. Szférák Vándorain lehetőségem volt részt venni egy nagyszerű mesén. Az Angyalok és Vámpírok munkacímet viselő játék a távoli és titokzatos jövőben játszódott, alatta Fantasy AGE motorral. Ami már a leülésnél feltűnt, az nem volt más, mint a mesélőnk kegyetlen szintű felkészültsége. Képek a járművekről, karakterisztikák, de ami igazán meglepett, az az volt, hogy egyalkalmas mesére egy bespirálozott, egyedi borítóval ellátott füzet is vele volt. Ritkán látni ilyet egy ennyire kötetlen rendezvényen. Mindenesetre elgondolkodtam, és összedobtam egy általános listát, hogy szerintem hogyan érdemes felkészülni egy mesére.

Bizonyára akadnak más, és teljesebb listák ebben a témában, plusz mindenki más és más metódussal dolgozik. A jelenlegi pontok így a személyes véleményemet képezi, de reményeim szerint hasznos lehet a kezdőbbek számára.

1. koncepció:

Legyen egy jó ötleted, amelyet el szeretnél mesélni, megosztani a nagyérdeművel. Az ihlet millió forrásból jöhet. Találd ki, milyen hangulatban, és milyen settinggel mesélnéd. Néha nagyon nehéz tárgyilagosan látni ezeket, de vizsgáld meg, hogy ez a koncepció csak téged érdekelne, és te szeretnéd mindenképp lemesélni, vagy mások számára is tartogathat valamit.

2. lélek:

Lehet bagatell, lehet furcsa, de szeresd, amit mesélni készülsz, ne munka legyen. Fontos, hogy ne csak elvállald, rád aggassák, vagy valami hasonló. Mindig érződik, ha valaki kedvetlenül mesél. Nyilván ezt sok dolog befolyásolja, de ha éppen már érzed, hogy most sok volt a kalandmester pozíciójából, akkor passzold, és játssz kicsit.

3. háttér:

A legizgalmasabb sztorik is furcsán hatnak egy pálcikaemberekkel telerajzolt gagyi háttér előtt. Tedd élővé és izgalmassá a hátteret. Mélyítsd el a hátteret, hogy az elősegítse az immerziót. Tudom, hogy ez nem fog mindig előkerülni, sokan elmennek majd egy csomó jól kitalált dolog mellett. Viszont nagyon meghálálja magát, ha valamely játékos mégis odafigyel rá, illetve neked is nagyszerű védőháló lehet.

4. szabályok:

Senki nem várja szerintem el, hogy mindent fejben tarts. Nem is kell, na meg a harmadik szerepjáték rendszer után már igen nehézkessé válik. Arra viszont figyelj, hogy a szabályok, ha nem is megy mind, de gyorsan elő tudd őket keresni vagy legyen más, aki kisegít. A lényeg, hogy sok időt ne raboljon el a játékból. A mesélői paravánok és kézzel írt puskák sokat könnyíthetnek ezen.

5. karakterek:

Mesélőként erősen javallott, hogy tisztában légy a résztvevő karakterekkel, ne csak azzal, hogy mit bírnak és ki mire képes, de azzal is, hogy kik ők, mik motiválják őket. Véleményem szerint érdemes őket mindkét rétegen figyelembe venni, játéktechnikailag, és mint kibontott, „élő és lélegző” személy. Nagyban megkönnyíti a mesélő dolgát, ha be vannak vonva a történetbe, és nem csak blank biodíszletként rángatják őket végig.

6. balansz megtartása:

Tudom jól, hogy mindenki másképp készül fel. Kinek több jegyzet szükségeltetik, kinek kevesebb, de találd meg a magad egyensúlyát. Egy nagyon túlírt történet papírjai közt könnyű elveszni, és minél részletesebben írsz annál könnyebb a túlzott szkriptelés hibájába esni. Fordított esetben pedig ott van az, hogy ha az improvizálás nem úgy jön össze, ahogy szeretnéd, akkor a történet szétforgácsolódik, és sokkal nehezebb lesz végigvinni az általad elképzelt koncepciót.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy egyik opció sem járható, sőt, de eddig tapasztalataim alapján az arany középúttal lehetett a legdinamikusabban haladni.

7. B tervek:

Szerepjátékos alaptézis, hogy a karakterek hajlamosak áthúzni a mesélő számításait. Hány történetem volt, ahol tök váratlan megoldásokkal és döntésekkel álltak elő a játékosaim! És hányszor tettem meg ezt én is játékosként! Érdemes lehet az improvizáció mellé bekészíteni egy-két alternatív megoldást, tervet, hiszen védőháló lehet számodra és a játékosok sem érzik majd azt, hogy erőszakkal vannak visszaterelve egy olyan útra, amelyről ők letérni szeretnének.

8. önellenőrzés:

Ha már kialakult a történet, el vannak benne helyezve a dolgok, akkor, még mielőtt az alkotó megpihenne, jó, ha követi még egy önellenőrzés. Hogy miért? Az elképzelések és a kreatív folyamat során könnyű átsiklani logikai buktatókon, ahogy az tapasztalható sok filmben is. Ugyanez van az írásnál is, már annyiszor átolvastam, átfutottam a jelen bejegyzést is, hogy fel sem tűnnek teljesen nyilvánvaló hibák. Az emberi agy, ugye.
Célszerű kis szünet után újra elővenni a történetet. Nem csak a saját hibáinkat kiküszöbölendő, de jó ötlet megvizsgálni a történet szerkezetének „gyenge pontjait”, ahol a karakterek döntései akár az egész történetet átrendezhetik.
Illetve ide tartozik még egy fontos dolog. Attól még, hogy számodra releváns lenne egy adott fejtörő vagy helyzet megoldás, a játékosaidnak már könnyen meglehet, hogy nem lesz az. Ennek tükrében ezeket úgy alkosd meg, hogy legyenek alternatívák, képesek legyenek ők is kikövetkeztetni a dolgot vagy adj nekik támpontokat.

9. hangulat:

Tudom, hogy érintettem már az első pontban, de itt most másképpen kell érzelmezni. Nem mindenki ragaszkodik hozzá, de a hangulati elemek sokat tudnak dobni egy történeten. Zenék, előre megírt levelek vagy beszélgetések, esetleg hanghatások, mind-mind jó húzás lehet, és sokat dob a játékon.

Egy ilyen rövidke bemutatóba természetesen csak a felszín kapargatása fért bele. Minden pontról lehetne egy-egy külön cikket írni, a későbbiekben ezzel lehet meg is próbálkozom, de gondolatindítónak talán elegendő.

Ti miként vélekedtek a dologról? Van valami speciális felkészülési metódusotok?

Írta: Anatole / http://anatolemondja.blog.hu /